A kommunizmus szellemi terméke a Télapó figurája és a fenyőfa ünneplése.

Bezárások és összevonások: kiszivárgott dokumentumból derülhetett ki, mit tervez a szlovák kormány a magyar iskolákkal

Az 1950-es évek elején a berendezkedő kommunista hatalom megpróbálta kiirtani az advent és a karácsony társadalmi beágyazottságát, vagy legalábbis vallásos jellegét. Létrehozta a fenyőünnepet, a propaganda pedig azt hangsúlyozta mindenhol, hogy a karácsonyi időszak "a dolgozók jólétének, és a békéért folytatott harcnak" az ünnepe, a legfontosabb napja pedig Joszif Sztálin szovjet vezér december 18-ra eső születésnapja.

A lelki hadviselés egyik különös epizódja volt, amikor 1949. december 26-án a magyar katolikus egyház vezetőjét, Mindszenty Józsefet letartóztatták. Ezzel párhuzamosan a hatalom döntése értelmében karácsony második napján mindenki számára kötelezővé tették a munkát, ezzel is fokozva a szorongást és a kontrollt a társadalomban.

A kommunista vezetők az ifjúság átnevelésére is nagy hangsúlyt helyeztek: kötelező, nyilvános foglalkozásokat szerveztek a karácsonyi időszakra, amelyekre december második felében kellett felkészülni, így tartották őket távol a templomtól. A párt iránt hűséges tanárok pedig gyakran megkérdezték az iskolában, "Mit hozott a Jézuska?", így mérve fel, mennyire vallásos otthon a család.

A zöld fenyőfán lángra kaptak a gyertyák, a kispajtások boldogan táncolnak körbe. Még a nyolcvanas években is ilyen dallamokat tanítottak az óvodásoknak és kisiskolásoknak a "Mennyből az angyal" mellett. Az egyházi hagyományokkal szembeni kihívás részeként a Szent Miklós ihlette Mikulás és a Kisjézus helyett a fenyőünnepen Fagy Apó, más néven Gyed Moroz, hozta az ajándékokat.

A nyolcvanas évek második felében a rendszer enyhülésével párhuzamosan már veszített a jelentőségéből a fenyőünnep, amit hivatalosan 1988-ban töröltek el, ekkor lett újra a keresztény karácsony Magyarország legfőbb téli ünnepe.