"A klímaváltozás nem hasonlítható a 9/11-hez; ez inkább egy fokozatos, szinte észrevétlen folyamat" - mondta Reidar Müller norvég geológus egy interjú során a Könyves magazinnak.

A klímaváltozás említése sokakban apokaliptikus képeket idéz fel, míg mások kategorikusan tagadják a jelenség létezését. Reidar Müller, a norvég geológus, egy izgalmas és érthető könyv keretein belül bontakoztatja ki, miért kulcsfontosságú a Föld jövőjével foglalkozni. Olvasson el egy interjút, hogy többet megtudhasson erről a sürgető témáról!

Rengeteg hírt és álhírt lehet manapság hallani a klímaváltozásról, egyesek szerint nincs mitől félnünk, hiszen régen is állandó változásban volt a klíma, mások szerint pedig ideje meghúzni a vészharangokat, és minél hamarabb cselekedni. A vita szinte már évtizedek óta tart, biztos mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki a klímaváltozás hallatára csak legyinteni szokott. Utóbbi tapasztalatból indult ki a norvég geológus, Reidar Müller, amikor megírta a Tűz és jég című kötetét (olvass el belőle itt egy részletet), ami a Föld klímájának több millió évnyi történetét mutatja be szórakoztatóan, kötzérthetően.

Reidar Müller nemrégiben Budapestre látogatott, ahol részt vett a Könyves Magazin által szervezett Futurotecha nonfiction könyvfesztiválon. Ez alkalomból lehetőségünk nyílt beszélgetni vele a klímaváltozás sürgető kérdéseiről, karrierjének alakulásáról, az írás művészetéről, valamint arról, mi inspirálja őt a mindennapokban.

Korábbi interjúk során többször is szóba került, hogy gyerekként mély vonzalmat érzett a természet iránt. Ez a szenvedély később vezette őt az Oslói Egyetem geológus szakára, ahol alapos tudományos ismereteket szerzett. Azóta munkái és írásai is szoros kapcsolatban állnak a természettel. Mikor érezte először, hogy a geológia lesz az útja?

Körülbelül 20 éves lehettem, amikor elkezdtem igazán felfedezni, hogy ez az út az, amelyen járni szeretnék. Gyermekként már lenyűgöztek az ásványok, és nem riadtam vissza attól sem, hogy felfedezőként bebarangoljam a barlangokat – igazi természetbarát voltam. Apám építőmérnökként tevékenykedett, ami révén a nyersanyagok világához is közel kerültem, és ez a kapcsolat még inkább megerősítette bennem a vágyat, hogy ezzel foglalkozzak.

Életem során számtalan alkalommal barangoltam az erdők mélyén és a hegyek csúcsain, és Norvégia bőséges kínálatával szerencsésnek mondhatom magam. Éppen ezért vágytam arra, hogy olyan pályát válasszak, amely lehetőséget ad arra, hogy minél több időt tölthessek a természet ölelésében. Ehhez csupán elhivatottságra és néhány váratlan fordulatra volt szükségem.

De pont ez a vicces a geológusokkal kapcsolatban, hogy mindannyian közel érezzük magunkat a környezethez, szeretünk időt tölteni a természetben, aztán a végén mégis olyan munkákban kötünk ki, amik tönkreteszik azt, mint például az kőolaj- vagy a földgázipar.

Az egyetem elvégzése után Tedd a Bellona Alapítvány környezetvédelmi programjában aktívan részt vett, ahol szenvedéllyel dolgozott a fenntarthatóságért és a környezeti problémák megoldásáért. Politikai pályafutása során tapasztalatokat szerzett a közéletben, ám egy idő után rájött, hogy az írás az igazi szenvedélye. Az írói világban való elmélyülése során a szavakat és gondolatokat használta eszközként, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelmi ügyekre és megossza tapasztalatait. Így talált rá az írásra, amely lehetőséget adott számára, hogy még szélesebb közönséget érjen el, és hatékonyan kifejezze nézeteit és érzéseit.

A karrierem során rengeteg különös kalandban volt részem. Kezdetben egy környezetvédelmi szervezetnél tevékenykedtem, ahol a természet védelme iránti szenvedélyem szárnyra kapott. Ezt követően az újságírás világába merültem, ahol szavakkal festettem meg a valóságot. A geológus doktori fokozat megszerzése is a pályafutásom izgalmas fejezete volt, amely során a Föld titkait kutattam. Pár évet az olajiparban is eltöltöttem, ahol a természeti erőforrásokkal foglalkozhattam, majd a norvég minisztérium számára közcélú hirdetések készítésével bővítettem a tapasztalataimat. Mindezek az élmények gazdagították a szakmai utamat, és különleges perspektívát adtak számomra.

Újságírói pályafutásom legnagyobb részét tudományos cikkek megírásával töltöttem, ami mindig is szenvedélyem volt. A tudomány világának felfedezése és bemutatása igazán boldoggá tett. Ahogy teltek az évek, egyre bátrabban kezdtem el a klímaváltozás és a környezetvédelem témáival foglalkozni, igyekezve olyan átfogó és könnyen érthető írásokat készíteni, amelyek segítenek az embereknek jobban megérteni e fontos kérdéseket. Például a média szerepe a klímaváltozásról alkotott kép formálásában kulcsfontosságú, hiszen az egyensúlyra törekvés elengedhetetlen. Célom, hogy az olvasók ne essenek pánikba, de ne is dőljenek hátra: a tudatosság és az aktív részvétel a megoldásokban elengedhetetlen. E témáról és még sok másról is írok a könyvemben, amely reményeim szerint inspiráló lesz.

Kilenc évvel ezelőtt indultam el a könyvírás izgalmas világába, és azóta összesen hét művet hoztam létre, amelyek között két varázslatos gyerekkönyv is található.

Szóval ennyi év után úgy érezte, hogy a legkönnyebben az írással tudja eljuttatni az emberekhez a megfelelő tudást?

Valószínűleg minden író és újságíró jól tudja, hogy a történet a leglényegesebb elem. Felszabadító érzés, amikor az ember végre papírra vet egy narratívát, és az minden részletében harmonikusan összeáll. A történetek különleges előnye, hogy a bonyolult ismereteket is könnyen érthetővé és befogadhatóvá alakítják. Ez a jelenség különösen igaz a klíma és a klímaváltozás témájára, amely rendkívül összetett és sokszor nehezen átlátható. Különösen, ha a klíma hosszú távú folyamatairól beszélünk, amelyek olyan távoli időszakokat ölelnek fel, hogy az ember számára nehéz lehet a megértésük.

Úgy akartam megírni, hogy mindenki értse.

A Tűz és jég című kötetem előtt erdőkről és farkasokról írtam egy másik könyvben. Az elsődleges szempontom ott is az volt, hogy a természetet egy történetbe ágyazzam, egy olyan elbeszélésbe, amitől az emberek akár megkedvelik az irodalmat és a természetet. Mert talán ha az emberek jobban ismerik a természetet, akkor jobban is bánnak vele. Ha tudod, hogy mennyire fontos egy erdő, akkor nem állsz neki kivágni.

A Tűz és jég témájában is hasonló megközelítéssel dolgoztam. Feltehetően mindenkinek van a közelében olyan szomszéd vagy rokon, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy a globális felmelegedés csupán mítosz, hiszen a föld múltjában sokkal melegebb időszakok is voltak. Sokan nem látják át ennek a kérdésnek a bonyolultságát, és gyakran az az érvelésük, hogy 15 millió évvel ezelőtt is megtapasztaltunk klímaváltozást, ezért most miért lenne problémás a helyzet.

Valóban, akkoriban nem volt nyolcmilliárd lakója a Földnek. Ez a helyzet rámutat arra a súlyos kihívásra, hogy a klímaváltozásban már a népesség növekedése is jelentős szerepet játszik.

Ezzel a kötettel pedig pont erre akartam egy olyan megoldást adni, hogy mindenki könnyedén el tudjon mélyedni benne egy történeten keresztül. Mert az egyensúly a legfontosabb. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs semmi probléma, mert igenis van.

A könyv olvasása közben az a benyomásom alakult ki, hogy a szerző nem a félelemkeltésre törekszik, hanem inkább egy árnyaltabb, helyenként talán még bizakodóbb perspektívát kínál. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a téma, amellyel foglalkozik, rendkívül nehéz és szorongást keltő. Milyen módon sikerült megtalálnia a megfelelő hangot ehhez a könyvhöz?

A törekvésem az volt, hogy a tudást minél szélesebb körben elérhetővé tegyem, és inspiráljam az embereket. Az egyik barátom, amikor a kötetet olvasta, megosztotta velem, hogy az utolsó fejezet annyira megviselte, hogy képtelen volt befejezni. A szavaiból éreztem, hogy mély hatással volt rá, és ez elgondolkodtatott. Mások is megfogalmazták a környezetemben, hogy:

Ez az a világ, ami felé haladunk?

A könyvben főleg a múltról van szó, és annak hatásáról a jelenre, mégis bárki könnyen elgondolkozhat azon, hogy ezek alapján milyen jövő vár ránk. Elég depresszív lehet a gondolat, hogy a jövőben akár öt, hat vagy hét fokkal is melegebb lesz a klímánk. És akkor még nem beszéltünk a Golf-áramlat hirtelen irányváltozásáról, a gleccserek olvadásáról, a korallzátonyok eltűnéséről és így tovább.

Nem állítom, hogy a világunk elkerülhetetlenül a pusztulás felé tart. Sokan úgy vélik, hogy talán már el is érkeztünk ehhez a ponthoz. Azonban ez a helyzet sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan elsőre tűnik. A klímaváltozás mellett számos más, látszólag sürgetőbb problémával is szembesülünk, mint például a vallási feszültségek, a háborúk (mint az, ami éppen Magyarországtól keletre zajlik), vagy éppen a politikai szélsőségek és az atomfegyverek fenyegetése. Valóban, egy sor aggasztó kihívás vesz körül minket, amelyek mind a jövőnket formálják.

A klímaváltozás olyan, mint egy felnagyító üveg, amely a meglévő gondokat még inkább kiemeli és felerősíti. Ahelyett, hogy csökkentené a nehézségeket, csak tovább súlyosbítja azokat, így a problémák egyre komplexebbé válnak.

A klímaváltozás nem olyan drámai esemény, mint egy háború, amely közvetlenül és azonnal hat ránk. Nem arról van szó, hogy a természet erői hirtelen elragadják a gyermekeinket vagy tragédiát okoznak. Ez nem olyan, mint a 9/11, amely sokkoló és azonnali reakciót igényel. A klímaváltozás inkább egy hosszan elnyúló, csendes átalakulás, amely arra kényszerít minket, hogy évtizedekre előre tervezünk és gondolkodjunk. Ez a jövőbeli kihívás azonban rendkívül nehezen érthető az emberi elme számára.

A könyvben rejlő egyik mélyebb réteg az idő fogalmának eltérő megközelítése: míg a klímaváltozás és a földtörténet ideje hatalmas léptékekben, milliók évben mérhető, addig az emberi időérzékelés mindennapi rutinok köré épül. Itt nem csupán a busz elérhetősége a kérdés, hanem a globális hőmérséklet lassú, ám annál drámaibb változása, amely évmilliók során következik be – akár egy hűvös nap, ami után váratlanul megérkezik a nyár. Az emberi időfelfogás és a klímaváltozás ideje közötti feszültség számos dilemmát vet fel. Míg mi a mindennapi élet apró részleteiben élünk, a klímaváltozás hatásai fokozatosan, szinte észrevétlenül formálják a bolygót. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a természet nem mindig azonnali reakciókat igényel, és hogy a következmények nemcsak a jelenben, hanem a jövő generációinak életét is meghatározzák. Ön szerint hogyan lehetne áthidalni ezt az ellentétet, hogy a közvetlen emberi tapasztalatainkat össze tudjuk kapcsolni a globális időbeli változásokkal?

Szerintem rendkívül nehéz előre tekinteni, már csak 1500 év távlatában is elképzelni a jövőt. Gondoljunk például az óceánok szintjének folyamatos emelkedésére, ami évente körülbelül négy millimétert nő – ezt a változást szabad szemmel alig észleljük. Ám ahogy telik az idő, mondjuk 50 év, a vízszint emelkedése hirtelen szembetűnővé válhat. Csakhogy addigra talán már senki sem foglalkozik ezzel, hiszen az emberi élet során annyi minden történhet: lehet, hogy valaki elhunyt, vagy túl idős, esetleg annyi problémával küzd, hogy már nem marad energiája a jövő kihívásainak szemlélésére.

De pont ezért írok, ezért írtam ezt a könyvet is, hogy az emberek könnyebben tudjanak kapcsolódni ezekhez a témákhoz. Hogy megértsék, hogy mit jelent az idő a klíma szempontjából. Mert még van lehetőségünk változtatni, sőt sokan dolgoznak is a változáson. Például Kínában nagy hangsúlyt fektetnek a megújuló energiaforrásokra, az újonnan gyártott autók eladásának 50%-át elektromos autók teszik ki.

A megújuló energiaforrások izgalmas alternatívát kínálnak, ezért felmerül a kérdés, hogy miért ragaszkodnak annyian még mindig az olajhoz és a földgázhoz.

A fosszilis energiaforrások használata lényegesen költségesebb és erőforrás-igényesebb, mint a fenntartható zöld alternatívák alkalmazása. Ráadásul a Föld népessége folyamatosan növekszik, ami azt jelenti, hogy egyre több fogyasztó lép be a rendszerbe, és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb mennyiségű energiára van szükség. Ez a folyamat pedig csak fokozza a keresletet, és a helyzet egyre sürgetőbbé válik.

Talán elérkezett az idő, hogy az emberek fókuszáljanak a helyi közösségeik értékeire és lehetőségeire. A külföldi vakációk és utazások helyett érdemes lenne felfedezni a saját országunk kincseit, és valóban élvezni azokat. A lassabb, helyhez kötődő életmód nemcsak fenntarthatóbb, hanem a környezetünkre is jótékony hatással van.

Szóval akár egy kormány által hozott törvénnyel vagy nemzetközi szabályozással lehetne szabályozni az emberek energiafogyasztását?

Az ilyen intézkedések általában nem igazán népszerűek, mert az emberek rövid távban gondolkodnak. A fogyasztás lóg a szemük előtt, új tévét, új kocsit akarnak, olcsóbb áramot és olajat. Ez a fő motiváció. Norvégiában sokszor tapasztalunk hasonlót, mivel ha az áram vagy az olaj ára feljebb megy, akkor az emberek dühösek lesznek. Azt pedig a politika sem akarja.

Sokan törekednek arra, hogy új irányt adjanak a világ fejlődésének, és számos politikai vezető próbál innovatív megoldásokat bevezetni. Azonban a siker nem garantált. Egy zöld párt például könnyen megbotlott abban, hogy nem tudja megszerezni a szükséges támogatást a választóktól.

Mint ahogyan el is hangzott korábban, egy kemény témáról van szó. Mi a legnagyobb motiváció az ön számára, akár mint magánember, akár mint geológus? Mi hajtja, hogy tovább kutasson és tovább írja a könyveit?

Szeretném felfedezni a világ rejtelmeit, és ezt a tudást úgy átadni az embereknek, hogy közben szórakoztató és könnyen érthető legyen. Célom, hogy az információk ne csupán száraz tények maradjanak, hanem élvezetes élményként jussanak el mindenkihez.

A természettudományok világa rendkívül bonyolult és gazdag, mégis gyakran háttérbe szorulnak a történelem vagy a politika izgalmasabbnak tűnő narratívái mögött. A tudomány népszerűsítése érdekében íródott könyvek kulcsfontosságúak, hiszen ezek segítenek közelebb hozni a természeti jelenségeket a nagyközönséghez. Éppen ezért létfontosságú, hogy minél több ilyen mű születhessen, hogy a tudományos ismeretek szélesebb körben elérhetővé váljanak.

A klímaváltozás egy rendkívül bonyolult téma, amely sokszínű megközelítést igényel. Az alapvető diskurzus gyakran arra összpontosít, hogy létezik-e klímaváltozás, vagy sem. Szeretném ezt a kérdést árnyalni, hiszen sokkal több aspektusa van ennek a jelenségnek, mint amit csupán a két véglet között lehet érzékelni. Fontos, hogy a klímával kapcsolatos diskurzusban ne csupán feketén-fehéren gondolkodjunk, hanem felfedezzük annak sokrétűségét és összetettségét. Számomra a kíváncsiság és a tudás keresése elengedhetetlen, hiszen ezek segítenek abban, hogy mélyebb megértést nyerjünk a világunk működéséről és a jövőnk alakulásáról.