**5+1 Tény, Amit Sokan Rosszul Tanítanak a Rómaiakról** A római birodalom lenyűgöző és gazdag története rengeteg félreértést és tévhitet hordoz magában. Íme hat olyan tény, amit gyakran rosszul tanítanak a történelemórákon, és érdemes tisztázni őket! 1.

Az ókori Róma világa rendkívül gazdag és sokszínű, amit számos iskolai tanulmány és film is tükröz. Mindannyian ismerjük a híres gladiátorokat, a szenátus politikai intrikáit és a monumentális építkezéseket. Mégis, vannak olyan hiedelmek és állítások, amelyeket biztosnak véltünk, de valójában nem állják meg a helyüket a történeti valóság tükrében. Érdemes tehát alaposabban megvizsgálni ezt a csodálatos korszakot, hogy felfedezhessük az igazságot a mítoszok mögött.

Az ókori Római Birodalom egykor az egész Földközi-tenger vidékére kiterjedt, és még egyéb területeket is meghódított Ázsiában, Afrikában és Európában. Cikkünkben összeszedtünk néhány dolgot, amely rosszul él a birodalomról a köztudatban.

A filmekben azt láthatjuk, hogy a gladiátorok halálig küzdöttek, de valójában nem minden összecsapás végződött így. Történészek szerint ötből nagyjából egy ember veszíthette életét a harcok közben. Általában nem azért küldték be őket az arénába, hogy meghaljanak, hanem azért, hogy szórakoztassák a tömeget. Már csak azért is, mert a halott gladiátorok nem termeltek bevételt. Minden haláleset pénzügyi veszteséget jelentett a lanistának, vagyis annak a személynek, aki birtokolta, bérbe adta és fenntartotta a gladiátorcsapatot.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gladiátorharcok kockázatmentesek lettek volna. Minden egyes összecsapás súlyos sérüléseket eredményezett, amelyek gyakran veszélyes fertőzésekhez vezettek, így a harcosok élete állandó veszélyben forgott.

A latin nyelvet az ókori Római Birodalom örökségéhez szokás kötni, ám érdemes megjegyezni, hogy nem minden római polgár beszélte ezt a nyelvet. Róma kulturális sokszínűsége figyelemre méltó volt, hiszen a birodalom kiterjedt Nagy-Britanniától egészen Szíriáig, körülbelül 65 millió ember otthonául szolgálva. Ahogy a rómaiak terjeszkedtek, úgy a népességük is egyre sokszínűbbé vált, számos más nyelvet beszélő közösséggel bővülve. A görög kultúra iránti mély tiszteletük miatt a görög nyelv is jelentős szerepet játszott a társadalmi életükben, és fontos helyet foglalt el a rómaiak mindennapjaiban.

Egy elterjedt tévhit az, hogy a Római Birodalomban a nőket elnyomták és elkülönítették. Valójában azonban a nők viszonylag szabad életet éltek, noha politikai és jogi pozíciókat nem tölthettek be, és nem vezethették a hadseregeket. Az ókori görög nőkkel ellentétben ők részt vehettek társadalmi eseményeken, mint például vacsorák, színházi előadások és ünnepségek. Sőt, saját vagyonukkal is rendelkezhettek, ami lehetővé tette számukra, hogy gazdasági szempontból is aktív szereplők legyenek. A történészek számos példát dokumentáltak a nők gazdagságára és befolyására. Például egy nő a pompeii-i fórumon felépített egy impozáns épületet, amelynek tetejére a nevét is felíratta, ezzel jelezve anyagi függetlenségét és hatalmát. Továbbá, a római társadalomban orvosnőkről is találhatóak feljegyzések, akik szakmai tudásukkal és képességeikkel hozzájárultak a gyógyításhoz, így is bizonyítva, hogy a nők szerepe sokkal összetettebb volt, mint ahogyan azt sokan gondolják.

A legtöbb ember az ókori szobrokat sima, fehér márványból készült alakokként képzeli el. Azonban ez a színtelen megjelenés inkább a véletlennek, mintsem a művészi szándéknak köszönhető. Valójában nagyon is színesek voltak a mellszobrok és szobrok is. A művészek élénk festékrétegeket vittek fel márvány alkotásaikra, hogy ábrázolják például a bőrtónusokat vagy az oldalszakállakat. Az idők során azonban a festék megfakult, így a szobrok ma színtelennek tűnnek.

A gladiátorok sorsa nem volt olyan gyakran a halálra ítélés, mint ahogyan sokan hiszik. Valójában a közönség néha befolyásolhatta a gladiátorok jövőjét, de nem a klasszikus értelemben vett gesztusokkal. A jól ismert felfelé mutató hüvelykujj nem az életet, míg a lefelé irányuló a halált szimbolizálta. E téveszmét valószínűleg egy népszerű 19. századi festmény táplálta, amelyet Jean-Léon Gérôme készített, és amelyen a közönség lefelé mutató hüvelykujjakkal fejezi ki véleményét a gladiátorok sorsáról.

Amikor a közönség egy gladiátor életének végét kívánta, gyakran a "pollice verso" kifejezést használták, amely latinul "fordított hüvelykujjat" jelent. A pontos mozdulat részletei sajnos nem maradtak fenn, de egyes források szerint a hüvelykujjat oldalra tartották, miközben a kezet előre lendítették, mintha a halálos ütést szimulálnák, amit a gladiátor torkának átvágásával hajtottak volna végre. E mozdulat szimbolikája mélyen beleivódott a római szórakoztatás kultúrájába, ahol a közönség döntése sorsfordító pillanatokat hozott a harcosok számára.

Ha valóban meg szerették volna óvni az életét, a közönség nyitott tenyérrel intett, vagy esetleg hüvelykujját az ökölbe zárt kezébe rejtette, ezzel kifejezve, hogy ideje eltenni a pengét.

Kr. u. 64. július 18-án Róma városát egy szörnyű tűzvész sújtotta. A katasztrófa a Palatinus-hegytől délre elhelyezkedő nyomornegyedben vette kezdetét, ahol a lángok szinte azonnal felfalják a kis házakat. Az erős szél serkentette a tűz terjedését, így a lángok gyorsan átterjedtek az északi kerületek felé. A tűzvész közel három napon át tombolt, pusztítva mindent, ami az útjába került. Róma 14 kerületéből három teljesen megsemmisült, míg csupán négy maradt érintetlen. A tragédia következtében több száz ember vesztette életét, és sok ezren kényszerültek hajléktalanná válni.

Néró császár kr. u. 54-től 68-ig uralkodott, a nevét túlzások és kegyetlenség övezik. Az egyik mítosz szerint hidegvérrel hegedült, miközben a város lángokban állt. Azok a források viszont, amelyek leírják ezt a tettet, jóval az esemény után íródtak, így nincsenek szemtanúk, akik megerősítették volna. Ráadásul a hegedűt csak a középkorban találták fel, tehát Néró idejében még nem is létezett.

Valójában a császár komolyan vette a tűzvészt. Bár nem volt a városban, amikor a katasztrófa kitört, a hírek hallatán azonnal útra kelt, hogy visszatérjen. Amint megérkezett, mindent elkövetett a helyzet javítása érdekében: igyekezett lassítani a lángok terjedését, és aktívan segített az érintett lakosoknak, hogy enyhítse a szenvedéseiket.